Ezt most nem bírom szó nélkül hagyni. Most néztem meg egy videot, de nem is az késztetett arra, hogy posztot szánjak a dolognak, hanem az alatta lévő kommentek. Amit leírok, az én személyes véleményem, nem tény, és nem miheztartás végett szándékozom nyilatkozni, de bármennyire próbálok is elmenni a téma mellett, egyszerűen nem tudok.

   Mielőtt hozzáfognék a poszthoz, íme a video, de legfőképp a hozzászólások sora:http://index.indavideo.hu/video/A_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert?action=video_site&video_title=A_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert%3Ftoken%3D2f2c69744f3969b9077ce6f8eb28ff70

   Na kezdenék is egy idézettel az egyik kommentelőtől: "Sajnos az emberi természetbe bele van kódolva a kegyetlenkedésre való hajlam"

   Asszem ezzel nehéz lenne vitatkozni. Hogy miért ezzel kezdtem? Egy másik komment miatt: "Az erkölcs teszi az embert emberré."

   Na ezen akkorát röhögtem, hogy majd leestem a székről, pedig cseppet sem vicces, de tényleg. Először is, hol van ez az erkölcs, amikor kivágjuk az esőerdőket, amiknek az oxigént köszönhetjük, amit belélegzünk? Hol van akkor, amikor a szülők agyonverik a néhány hónapos csecsemőjüket, mert idegesíti őket, hogy sokat sír (nem egyszer fordult elő)? Hol van, amikor (személyesen is ismertem az illetőt, igaz, csak látásból) tizenegynéhány éves kislány leviszi sétálni a kutyáját, de csak a kutya megy haza, majd néhány nap múlva megtalálják a közeli erdőben a kislányt felakasztva, megerőszakolva? (Asszem ötödikes, talán hatodikos volt) Vagy miféle erkölcsről beszélnük, amikor középiskolában egy fiú a szék vaslábával vágja a másikat fejbe, mert beleharapott a szendvicsébe? Gyerek kómába esett, és intenzívre került. (Iskolatársam volt, bár nem ismertem, csak látásból). Nem tudom, hogy felébredt e valaha, mert közben eljöttem a suliból. Végül hol van ez az állítólag erkölcs, amitől az ember olyan felsőbbrendű, amikor egy kutyát kölyökkorban kikötnek, és nem cserélik a nyakörvét miközben nő, így az a húsába nő bele. Ha valakit érdekel, itt egy link, néhány válogatott képe egy állatbarátnak. Azt hiszem, ennél a rövid, közel sem teljes válogatásnál semmi sem bizonyítja jobban az emberi erkölcsösség mivoltát. http://7torpe.lapja.net/index.php?option=com_content&task=view&id=277&Itemid=1 Érdemes a tanmesét is elolvasni, nagyon tanulságos.

   Az a bajom az emberiséggel, beleértve magamat is, hogy túl sokra tartjuk önmagunkat. Nem csak azért, mert nem törődünk a minket körülvevő (szép lassan elpusztuló világgal), hanem mert még saját embertársainkat is semmibe vesszük. Ime az intelligencia, amire annyira büszkék vagyunk.

   És ime itt egy állat, aki sokak szerint nem méltó hozzánk, nem nőhet fel az emberekhez...

   Számomra azért ez elég elgondolkoztató. Itt leszögezném, hogy az erőszak minden formáját elítélem, így a radikális állatvédők brutalitásával sem értek egyet, viszont megjegyezném, hogy talán ha a törvény valóban büntetné az állatkínzást, akkor nem lennének olyanok, akik ilyen módon próbálnák felhívni a figyelmet arra, hogy az állat nem egy használati tárgy, nem a kert dísze, és nem is a kegyetlen szórakozás megfelelő eszköze. Az állat egy érző lény, akinek ugyanúgy fáj, ha bántják, és bár elítélem az erőszakot, nem tudom sajnálni azt, akit szembesítenek azzal, amit ő az állatokkal ( a kiszolgáltatott, magatehetetlen állatokkal) tesz. Másrészt úgy gondolom, hogy nem muszáj szeretni az állatokat, de tartani sem muszáj őket, és ami a legfontosabb, bántani meg főleg nem kell azért, mert valaki nem szereti őket.

   El kéne gondolkozni azon, hogy ha valóban olyan intelligensek vagyunk, akkor talán nem kéne tönkretennünk a bolygót, ami az otthonunként szolgál, nem kéne semmibevenni a körülöttünk élő embereket és állatokat, és nem kéne a saját gyermekünket bántani, csak azért, mert azt teszi, ami a dolga, vagyis sír...

   Szerencsére vannak még emberek, akik egy jobb világért harcolnak, akik nem csak beszélnek, de tesznek is azért, hogy a mi gyerekeink, a mi unokáink, már másképp lássák a világot. Kérdés, hogy képesek vagyunk e időben észhez térni, hogy megértjük e, hogy ez így nem mehet tovább, mielőtt túl késő lesz.

   A napokban láttam egy filmet, ami témáját illetően nagyon elgondolkoztató, bár a kivitelezést inkább nem méltatnám. A film címe, "Amikor megáll a Föld". Tényleg nem egy nagy durranás, de arra jó, hogy az ember eltűnődjön azon, hogy vajon meddig mehet még így minden. Sajnos fel sem foghatjuk, hogy hosszútávon milyen károkat okozunk. Jó volna végre megállni egyetlen percre, és megcsodálni azt a csodát, amit Földnek nevezünk, aztán eltűnődni azon, hogy hány generációnak lesz még lehetősége arra, hogy részese legyen ennek a csodának.

"Az emberiség a Föld rákfenéje" - Mátrix.

   Csak azt tudom mondani zárógondolatként, hogy hiszem, hogy igenis számít, hogyan bánunk a minket körülvevő környezettel. Számít, ha eldobjuk az utcán a neilont, ami nem bomlik le, számít, ha elzárjuk a csapot, miközben fogat mosunk, számít, hogy ha elütünk egy állatot, ne hagyjuk magára az út szélén, vagy ha már nem tehetünk semmit érte, legalább vitessük el a tetemét. Apró dolgoknál kell kezdeni a változtatást, de el kell kezdeni. Most, nem holnap, nem jövőre, hanem ma, mert ez mindenkinek az érdeke. Gazdagnak, szegénynek egyaránt.

UI: Főleg az állatok miatt emeltem szót, mert ők nem tudják elmondani, mennyire fáj nekik, hogy így bánunk velük, de ettől még az emberek között is éppen elegen élnek, akiknek szüksége volna a segítségre. Ha már nem is tehetjük meg, hogy segítünk, legalább ne okozzunk magunk is még több kárt. Ennyit tehetünk, de ezt meg kéne végre tenni.

Ez tényleg csak nagyon erős idegzetűeknek: http://getactive.peta.org/campaign/armani_fur_investigation?c=weekly_enews