Sokat gondolkoztam azon, szenteljek e posztot a dolognak, de nem bírom megállni. Régen találkoztam olyan könyv-film párossal, aminél ennyire eltért volna a véleményem. A könyvet egyetlen nap alatt végeztem ki, talán a filmről olvasott vélemények miatt, és azért, mert szeretem a vámpíros sztorikat.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Sokak szerint a könyv nem romantikus, mert a szemkontaktus, meg efféle dolgok gyerekesek. Én huszonhat éves vagyok, mégis képes voltam meglátni a könyvben a romantikát. Jól emlékszem még arra, hogy azelőtt milyen sok jelentőséget tulajdonítottunk a suliban az ilyesminek. Persze a fiúk talán másképp látják, vagy csak nem vallják be, amikor idősebbek lesznek, hogy akkoriban bizony ők is így gondolkoztak, ha rájuk nézett az imádott lány.
A könyv nagyon tetszett. Egyszerű, fiatalos stílussal íródott, és tényleg nem volt nehéz elhinni, hogy egy tini lány szemével látjuk a világot. Szórakoztatóak voltak a párbeszédek, és élvezetesek a különböző reakciók, amikkel a szereplők az eseményekre, illetve egymásra reagáltak, bár Bella olykor túlzásokba esik, kicsit kevesebb heves szívverés is megtette volna.
Persze más lett volna úgy olvasni, ha nem tudom már az elején, hogy Edward vámpír. De tudtam, és mégis élmény volt haladni a történetben. Ahhoz talán még egyszer el kéne olvasnom, hogy rájöjjek, hogy miért mondja Bella neki, hogy úgy beszél, mintha egy régi korszakból csöppent volna a jelenbe, mert nekem nem tűnt fel a dolog, bár lehet, hogy mondjuk tizenhat évesen nekem is fura lett volna a beszédstílusa, így viszont nem volt benne semmi különös számomra. Viszont Edward örökös hangulatváltásai nagyon tetszettek. Nagyon jó, ahogy folyton morog és örlődik. Az állandó elégedettlensége és türelmetlensége emberibbé teszi számomra. Bella dühkitörései is viccesek, nem egyszer mosolyogtam rajtuk, miközben olvastam.
A jellemrajzok elég jól kidolgozottak. Megvan minden, ami egy tinikről szóló történetbe kell. Ott a cserfes lány, aki megállás nélkül csacsog, a visszahúzódó, valamivel csendesebb barátnő, a tipikus féltékeny kamaszfiúk, és a messziről jött, idegen lány is. És végül a hűvös, de mégis érzékeny karakter, amit személy szerint mindig is kedveltem.
Egy kicsit talán az zavart, hogy minden fiú azonnal Bellára hajt, ez nekem nem igazán tetszett, tekintve, hogy egy szóval sem hangzik el a könyvben, hogy különleges szépség volna. Oké, új lány, tetszhet a fiúknak, na de hogy mindenkinek? De elnéztem ezt is, mert hangulatos a könyv, jók a karakterek, és a szori is bejött.
Eleinte nem történt benne túl sok minden. Vagyis történt, csak nem olyanok, amit egy vámpírtörténettől vártam volna. Hosszú és nagyon lassú, ahogy a cselekmény kibontakozik, mégsem untam egy percig sem. Elszórakoztattak az elrejtett poénok, a karakterek szépen felépülő jellemrajzai, és így utólag nem is bánom, hogy így íródott meg.
Millió dolgot tudnék még így hirtelen írni a könyvről, de nem akarom lelőni sem a történetet, sem a poénokat, így csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem jó kis könyv ez. Hogy férfi szemmel milyen lenne, azt nem tudom, de a lányoknak kellemes kikapcsolódást ígér.
És akkor térjünk át a filmre. Szerencsére előbb a könyvet olvastam el, csak aztán néztem meg a filmet, és nagyon jól tettem, mert ha fordítva csinálom, akkor a könyv nem is érdekelt volna. A film nem egy nagy durranás, bár gyanítom, hogy néhányan most nem értenek velem egyet. Annyi minden zavart benne, hogy nehéz kiragadni egy-egy példát.
Először is átírtak mindent. A forgatókönyv messze elmarad a regénytől. A párbeszédek mások, és nem is ott hangzanak el, ahol a könyvben. Sok jó poén, és humoros esemény maradt ki belőle, amiktől nekem a könyv annyira tetszett. Bizonyos szereplők elvesznek a filmben, mint Jessica, vagy Erick, akik a könyvben azért jobban jelen vannak. Túl gyorsan történik minden, nincs meg a könyvbeli feszültség.
Idegesítő volt, hogy Edward és Bella mennyire pillanatok alatt összebarátkoznak. Nem tetszet, hogy máskor, és máshogy derülnek ki a titkok. Számomra nem jött le a filmből, hogy Bella miért van annyira oda Edwardért, vagy hogy egyik-másik szereplő milyen féltékeny egy-egy szituációban. Nem helyeztek elég hangsúlyt arra, hogy Edward mennyire intelligens a többiekhez képest, pedig hát ez lényeges lett volna, hogy kerekebb legyen a kép. A könyvben ez hamar felszínre kerül, de a film nekem nem adta vissza valahogy.
Hiányoltam Bella álmait, de tök feleslegesnek tartottam az "állattámadásokat". Szerintem Bella és Jessica barátsága sem kapott elég hangsúlyt, és egyébként sem volt benne semmi más kiemelve, mint Edward és Bella jelenetei. Csak róluk szólt minden, és a többi szereplő tök jelentéktelenné vált. Kár érte, mert így sok helyzetkomikum maradt ki belőle.
Az effektek a filmben elég szánalmasak, nem hiszem, hogy ennél jobban nem lehetett volna megcsinálni. (Utólag kicsit utána olvastam és ezt valószínűleg az alacsony költségvetésnek lehet betudni, szóval ezért nem lehet annyira haragudni a készítőkre. Kihozták belőle, amit lehetett). A szereplők jellemrajzából semmi nem jön le. A kapcsolatoknak nincs benne jelentősége, és borzalmas a szereplőválasztás. Bella még elmegy, bár nem ez lesz élete alakítása. A többiek tipikus tinifilmmé degradálják az egész sztorit.
Az egyetlen, aki tényleg jól játszik szerintem, az Edward (Robert Pattinson), bár mondjuk nekem sehogy sem illik a szerephez az őt alakító színész. Nincs vele semmi gond, ha eltekintek a könyvtől, de ha azt is figyelembe veszem, akkor biztosan nem rá osztottam volna a szerepet. Nem a színészi képességeit kívánom ezzel kritizálni, mert ő legalább jól alakított, amennyire engedte a film. Viszont a könyv szerint Edward a legszebb fiú, akit Bella valaha látott.
Angyalokhoz hasonlítja a szépségét, amit már nem is érez emberinek. Hát nálam a szépség pedig messze áll a színésztől, aki Edwardot alakítja. Nem állítom, hogy nem jóképű, korához képest, sőt alkatra is rendben van, de szerintem egy szép férfi arca, akit angyalokhoz lehetne hasonlítani, semmiképp sem ennyire csontos, és főleg nem rosszfiús. Ezzel a sminkkel pedig a srác minden, csak nem angyali. A fehér bőr, és a rúzs nem zavarnak, de erősek a vonásai. Túlzottan is. Ráadásul az sem tetszett, ahogy öltöztették. Az a kabát rémes volt, maradhattak volna a könyvbeli bőrkabátnál, mégha nem is fekete volt. Az apját alakító színész először nem tetszett, de végül vele valahogy megbarátkoztam, bár talán ő sem a legjobb választás volt, viszont mégis hitelesebb a szépsége nekem, talán mert nem annyira csontos az arca.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a markáns vonások nem lehetnek vonzóak, (sőt), csak nem a könyvbeli értelemben szép, hanem másképp. Na mindegy, ez persze ízlés kérdése, és a rajongói biztosan vitatnák a véleményemet, olyan színészt pedig lehetetlen találni, aki mindenki számára megtestesíti a szépséget.
Mindent összevetve a filmet rémesen összecsapottnak éreztem. Tudom, hogy nem lehet a könyvet szóról-szóra a vásznon visszaadni, de ez nem jelenti azt, hogy ennyire át kéne dolgozni. Alig emlékeztet a valódi sztorira. A forgatókönyv kapkodós, és csapongó. A színészek nem a legtehetségesebbek, alig van hiteles alakítás benne. A film hangulata számomra elmarad a könyvétől, nem adja vissza annak magávalragadó, olykor kissé letargikus hangulatát. Ennek ellenére megnézem majd a következő részt is, de csak azért, hogy ismét összehasonlíthassam a könyvvel. Utóbbit tényleg ajánlom mindenkinek, a filmmel kapcsolatban meg mindenki döntse el maga, hogy mit gondol.
A könyv következő kötete áprilisban jelenik meg magyar nyelven. A címe New Moon, vagyis Újhold lesz.
